Ahol elfogy a tudás, ott kezdődik az erőszak

Egy lovas annál gorombább a lóval, minél nagyobb a személyes becsvágya és minél kisebb a tudása." (Padhajsky tábornok)

Én a másik oldalt is szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Egyre többször hallok embereket úgy nyilatkozni, hogy ők bizony spirituálisan, minden erőszak nélkül képzelik a lovakkal való munkát. a pálcát fölöslegesnek tartják és affektálva, gügyögve kommunikálnak lovukkal.
Nyilván mindenki azt tesz a lovával - bizonyos határok között -amit akar.
Azonban tudomásul kell venni, hogy a lovazás veszélyes üzem. Ha nem ismered, és nem tartod be azokat az 5o-6o millió éves Természeti törvényeket, ami mentén a lovak működnek, amit értenek, akkor komoly sérüléseket szenvedhetsz. Akár halállal is végződhet a kapcsolat.

• A lovak értik az érintést
• Meg tudják különböztetni a gyenge érintést az erőstől, a dühből érkezőt a határozottól.
• A lovak hierarchiában élnek és biztoságérzetük függ attól, hogy tudják hol a stabil helyük
• A lovaknak vannak saját érzéseik, nem pusztán a miénket veszik át.
• Vannak nehezen alkalmazkodó lovak, akik az ember finomkodását gyengeségnek értékelik.
• A ló kényelmes állat, ha rajta múlna, akkor legelne és pihenne egész nap kis játékkal megtűzdelve.
• A ló közösségben, csoportban él
• A lónak szüksége van az irányitásra
• A ló folyamatosan teszteli a vezetőt
• A lovaknál az a vezető, aki a másikat (el)mozgatja

Szó se róla, én is nünükézem Bárót. Tehetem ezt azért, mert 8 éve, gyakorlatilag mindennap vele vagyok. Vezetőnek és barátnak tart. Bízik az emberekben, és ha választhat, akkor ő az ember társaságát választja többnyire a lovaké helyett.
Többnyire. Mert van, hogy nem és faképnél hagy. Akkor meg kell mutatnom, hogy én vagyok a vezető. Újra kell rendezni a kapcsolatunkat. Nem spirituálisan, hanem a napi realitásban, az ő nyelvén.
Minek, hány balesetnek kell ahhoz történnie, hogy megtanuljuk a lovak viselkedését, hogy megértsük, miből áll a lóságuk?
Sok helyre járok lovakat képezni, látok és beszélgetek. Az rendben van, hogy a tulajdonosok szeretik a lovaikat, mindent megadnak a kedvencnek, divatos szerszámokat és kiegészítőket vásárolnak nekik, emberi tulajdonságokkal ruházzák fel őket. Azonban azt is tudni kell, hogy ha nem úgy szeretjük és tartjuk őket, mint ami számukra megfelelő, akkor időzített bombákat nevelgetünk.
Ezért,
• nem lehet egyedül, társállat nélkül tartani lovat
• izomépítés nélkül nem etikus a hátukra ülni
• szoktatás és képzés nélkül balesetveszélyes felülni rájuk
• a jutalomfalat nem pótolja a biztonságot
• a kiszámíthatatlanság, a hangulathullámzás összezavarja és bizonytalanná/agresszívvé teszi őket
• a hierarchiában a pozíciónkat nekünk kell megalapoznunk és időről időre megerősíteni
• a vezetőt és nem a jutalomfalatot kell lássák bennünk.

Meg kell tanulnunk lovaink viselkedését a helyén kezelni, mert a városiasodásnak köszönhetően, nem szerves részei a mindennapjainknak, nem élünk velük egész nap, nem látjuk őket reggeltől estig. Ezért tanulnunk kell tőlük és róluk.
Ellenkező esetben éppúgy a tudás hiányát jelzi az ideológia gyártás, az emberként kezelés, mint a fizikai erőszak alkalmazása.

(írta: Szabó Emese)

ESETPÉLDA

Egy nem szokványos megközelítést mutatok be nektek, ahol Báró egészségi problémáin keresztül elemezem a kezelési lehetőségeket. Egy máig is tartó konkrét folyamattal az a célom, hogy gondolatokat ébresszek és segítsek azoknak, akik hasonló cipőben járnak.

A szereplők:
Báró: 18 éves Lipicai x Arab félvér, introvertált-flegmatikus ló. Tulajdonosa: Szabó Emese, www.timewithorses.webnode.hu

Írásom tehát a próbálkozásaimról, akár a tévelygéseimről is szól, azért, hogy segítsek nektek abban, hogy előbb felismerjétek a problémákat és tudjátok, mit érdemes tenni vagy mit nem.

A kezdetek

Báróval 1o éves korában találkoztam és akkor választott gazdájául.

Nem akartam lovat venni, de rávettek, nézzek meg egyet abban a lovardában, ahol akkoriban éltem a hobbi lovasok gondtalan életét. Ahogy a körkarámban legelészve meghallotta a felé közelgő lépteket a szürke ló, felemelte a fejét és akkor megtörtént a csoda. Mintha villám csapott volna belém, amikor összetalálkozott a tekintetünk. A szívem akkorát dobbant, hogy kívülről is látni lehetett.

Így lett nekem Báró.

Ugyan ő választott engem, mégsem adta magát könnyen.

Körülbelül öt évig hagyta, hogy küzdjek az elismeréséért, figyelméért, a bizalmáért. Valószínű gyakran kerülhetett új gazdához, így Bárc kialakított egy önvédelmi szisztémát. Nem kötődni senkihez.

Kitartó próbálkozásaimat egyszercsak siker koronázta. Elkezdett jeleket küldeni, gesztusokat mutatni, kezdeményezni, kötődni. Azt hittem, ezzel a nehezén túljutottam. Lesz egy olyan lovam, mint a filmekben: kötődik, bújik, ragaszkodik, a hangomra futva jön. De nem.

Miközben erősen a kapcsolatunkra koncentráltam, nem vettem észre a testi jeleket, így aztán mire lelkileg összeforrtunk Báróval, elkezdődött a második felvonás: testileg rendbehozni őt.

Amit ezen a ponton érdemes továbbgondolni az a lóválasztás. Hogyan, mikor, milyen felkészültségi és anyagi háttérrel, céllal kezd bele az ember a lótartásba. Érdemes kifaggatni a ló előző gazdáját, mire, hogy használta a lovat, mondjon el mindent az előéletéről.

Szóval, lett egy 1o éves lovam, úgy, hogy előző nap, még eszembe sem jutott, hogy lovam legyen. Hipp hopp hozzám került, és ezt követően kezdtem ismerkedni vele. Lassan kiderült, hogy semmit nem tudott nyereg alatt, teljesen nyers volt. Fogatban használták előző gazdái, de nem képezték, nem tornásztatták. Nem értette mit akar a lovas, nem ismerte a lovardai alakzatokat, a pályaíveken megállt inkább, mert nem tudott fordulni, a nyakát csak erővel lehetett elfordítani és nem vágtázott jobb kézre, vagyis csak össze-vissza lábsorrendben tette azt. Ugyanakkor az ijedtségén túl látszott, hogy szorgalmas és nem rosszindulatú ló, bár bakolt, csavarta a hátát és néha odanyomta az embert a boksz falához, de éreztem, hogy emögött inkább a tanulatlansága és rossz tapasztalatai állnak. Én kezdő lótartóként rábíztam magam a bértartó hely munkatársaira és miután ők nem csináltak ezekből problémát, én sem izgultam, így Báró csak bal kézre vágtázott és a testi handikepjein segédeszközökkel (pálca, kikötőszár...) akartunk változtatni.

Utólag azt látom, hogy sokkal sokkal korábban kellett volna szakembert hívni. A jelek a gyengéből erősödtek, a ritkából sokasodtak, a felszínesből mélyültek.
Az sem lett volna baj, ha az akkori lovarda szakemberei szóltak volna, hogy nem fog javulni, sőt, miután egy 5oo kg-os élőlényről van szó, csak romlani fog az állapota, esetleg több területre is kihathat.

Évek alatt az edzéseknek köszönhetően nagyon együttműködő, kedves, figyelmes és szorgalmas ló lett Báróból. És úgy tűnt, hogy bár továbbra sem vágtázik jobb kézre és merev, de nincs semmi extra problémája. Egy idő után azonban feltűnt, hogy Báró nyom az elejére, hol jobban, hol kevésbé. Ez az akkori edzőmet nem zavarta, keményen dolgoztatta, a szerinte ellenálló lovat. Nekem egyre kevésbé tetszett a ló mozgása, mert azt láttam, hogy inkább menekült a feladatokból, sunyít, kedvetlen a mozgása, ezért úgy döntöttem hívok egy állatorvost, hogy nézze végig a ló mozgásszerveit. Ez meg is történt és a diagnózis az lett, hogy Báró 4 láb sánta és merev a keresztcsonti-ágyéki hátrész. Az orvosi tanács az volt, hogy melegítsem a ló hátát. Ha csak ennyi a megoldás, akkor ez nem is olyan komoly probléma - gondoltam.

Nagyon fontos, hogy az adott problémára szakosodott állatorvost találjuk meg, aki ráadásul a kezelésben is kellő gyakorlattal bír. Itt segíthet, ha referenciákat kérsz az ismerőseidtől, ha lehet azoktól, akiknek van tudásuk a lóról, lótartásról. Én több állatorvossal is megnézettem Bárót, hogy kiderüljön mi a gond. Persze ketten kétfélét diagnosztizáltak, így jött a harmadik is, plusz szakkönyvekben én is utána olvastam a tünetek alapján, hogy tudjak kérdezni és értsem, amit az orvos mond.

Miután volt diagnózisom egy állatorvostól, aki azt javasolta, hogy melegítsem a ló hátát, megnyugodtam. Azonban hamar egy új jelenségre figyeltem fel, ha rálép valamire a Báró pl. kavics, akkor nagyon csúnyán nyom. Jött az akkori kovácsom, aki eszerint az információ szerint úgy döntött, hogy kerüljön patkó Báróra és ez egy könnyű kis fém patkó legyen, hidegen feltéve. A probléma nem változott, sőt a ló egyre többször nyomott az elejére, sokat pihentette előrenyújtva a jobb elülső lábát, nem túl szívesen mozgott és gyakran beszűrődött a bal hátsó lába. Így - miután bevallom csalódtam a korábbi állatorvosi javaslatban - egy alternatív módszereket alkalmazó embert hívtam, hogy segítsen. Később kiderült, nem volt túl jó választás, de masszírozott, lazított, aminek köszönhetően kezdetben látványos változások történtek, de kb. a harmadik kezelés után igazából nem látszott semmi érdemi változás Bárónál.

(Megjegyzés: Időközben Báró lábvégei egyre csúnyább állásba kerültek, az akkori kovácsnak köszönhetően, így gyorsan - de sajnos nem előbb - kerestem egy másik kovácsot.)

Azt gondolom, ha nincs komoly baj, akkor jó segítség lehet bármi és bárki, de ha már kialakult egy probléma, akkor muszáj állatorvost hívni, aki tud más orvosokkal konzultálni, ha szükséges. Ha már tudható, hogy mi a baj, akkor a rehabilitálásban segíthetnek egyéb szakemberek is. Itt kérdés, hogy valóban szakember-e vagy csak jó a marketingje az illetőnek, de nincs tudása és/vagy tapasztalata.

A mellékszálak után végre sor került Báró mozgásszervi vizsgálatára.

- mire figyelj a napi edzések során
- mit figyel az állatorvos

Eddigre tehát lett egy 4láb sánta diagnózisom és egy kevésbé segítő, de kellemes érzést nyújtó lómasszázs tapasztalatom. Időközben egyre jobban kezdtem látni, hogy milyen aktuális állapotban van Báró. Jelek: mozgásra fül hátra csapása, farok körözés, visszatartás a mozgásban, nehézkesség, íveken váll beejtés, alibi mozdulatok.

Edzés kezdetén a bemelegítésnél először általánosságban pásztázom végig a mozgását, megnézem milyen az összkép. Aztán figyelem a lépesek hosszát, egyenességét. Keresem a mozgás eredőjét, azaz, hogy hátból vagy combból lép-e esetleg dobálja a lábait, dübörögve lép vagy a hátulsó lábaival rúgja az elejét. Végül a hátizmok és a csűdizület mobilitását, tanulmányozom.

A ló teste az edzéseknek köszönhetően látványosan javult, és a sántaság is enyhült, illetve volt, hogy nem vettük észre, volt, hogy nagyon látszott. Az edzéseket Báró aktuális állapotához igazítottam, így nem lett túl terhelve, igaz nehézkesen haladtunk.

Ami nagyon szembetűnő volt továbbra is, hogy sokat pihentette az elülső lábait, sokat tipegett és nem szívesen mozgott.

Úgy döntöttem, itt az idő, hogy mélyebbre menjünk és addig nem tágítok, amíg ki nem derül mi a gond.

Felkértem egy újabb állatorvost (mozgásszervi specialista), hogy vizsgálja meg Bárót.

A szemrevételezés után és miután kívülről már nem volt több variáció, jött az ultrahang és a röntgen.

A ló hatalmas izomtömegekből áll, így vannak olyan területei, amiket nem "lő" át a röntgen. Szerencsére a láb nem ilyen. Csontokat néztünk először, deformitást kerestünk a röntgen segítségével. Az ultrahanggal a röntgennél mélyebb rétegeket, inakat, szalagokat lehetett megnézni, árnyaltabb képet lehet kapni a problémás területről.

Mostanra a vizsgálatok mellett felmerült a szteroid injekció kérdése. A környezetemben levők szerint Báró idős ló, ezért fölösleges várni, kapjon szteroidot. Úgy gondolom, hogy egy 18 éves ló, NEM öreg. Nyilván a helytelen használattal gyorsan amortizálható a ló, de Báró esetében nincs erről szó. A néhány éve zajló helyes edzésmunkának köszönhetően Báró jobban mozog, mint valaha, minőségibb életet él és nemhogy öregedne, de visszafiatalodik. Ezért nagyon szteroid ellenes vagyok vagy legalábbis nem most. Majd, ha végképp nem tudunk máshogy segíteni, akkor kapjon.

Ha szteroidot nem is adatok Bárónak, meggyőztek arról, hogy izületbe kapjon gyógyszert. Ehhez steril körülmények kellettek, és pár nap bokszfogság a fertőzések elkerülése végett. Ennyi kellemetlenség belefért, így megkapta a szurit.

Lassan ható szerről van szó és sajnos Bárónál nem hozta a nagyon várt eredményt.

Miután az izületbe adott szer nem hozta meg a várt hatást, ezért Báró kapott egy egész testre ható általános injekciót. Sajnos ez sem hozott látványos változást.

Jöttek a kiegészítők: izületi folyadék, MSM por, speciális tápok, gyógynövények.

A kezelések mellet Báró rendszeresen kap valami kiegészítőt, hogy belsőleg is támogatva legyen a gyógyulása. Sokszor azt gondolom, ezek igazából engem nyugtatnak meg, hogy mindent megteszek a lovamért.

A gyógynövények etetése után látványosan változott Báró - elsősorban - közérzete, de viszonylag hamar megunta és egy idő után már nem ette meg, bárhogyan is trükköztem.

Az izületi folyadékkal, MSM porral jó a tapasztalatom etetési szempontból, a hatása nem látványos számomra. Kúraszerűen kapja és így nincs gond azzal, hogy megunná.

Báró senior tápot kap, amiben izület és csonterősítők vannak. Ezeknek köszönhetően például a szőrváltást nem sínylette meg Bárc és nagyon jó kondiban van.

A lóegészség Csapatmunka:

Eddigre már nyilvánvalóvá vált, hogy a ló egészségmegőrzése CSAPATMUNKA. Nem egy mindent tudó fogja helyrehozni, ami elromlott, hanem több együttgondolkodó, egymással kommunikáló felelős szakember közösen.

A "Báró Team": 2-3 specialista állatorvos, kovács, edző, a bértartói hely vezetője, a lovász, a lovarda többi lova, a legelő, a takarmány, és a kitartó, önmagát folyamatosan fejlesztő gazdi.

A szakszerű edzéseknek köszönhetően Báró megerősödött, a háta felizmolódott és mivel a feladatokat szabályosan kérjük tőle, nem terheli túl egyik oldalát, lábát, vállát sem. Ügyesebb lett, így egyre kevésbé sodródik a tömege által, képes öntartásban dolgozni. Amire most oda kell figyelni, hogy az átalakulóban levő mozgás ne a hátsó lábait terhelje túl. Ezt fokozatossággal, változatos feladatokkal és kis lépésekkel érem el. Kifejezetten odafigyelek arra, hogy a ló az elengedettség állapotában, feszültségmentesen dolgozzon. Itt a mentális és fizikai elengedettséget is értem. Ehhez masszírozom (imádja), állandó megerősítést adok neki, a feladatokat kis egységekre bontom és a napi állapotához igazítom az edzést.

Báró lábát egy kovács rendesen elrontotta. Jóval kisebb vasat tett rá. Szerencsére mostmár a környezetemben levők is szóltak, hogy figyeljek oda, valami nem stimmel, mert rosszul mozog Báró, rossz tartásba kerültek a lábvégei és túlfeszülnek az inai. Gyakorlatilag lovagolhatatlan volt a ló, mert annyira bizonytalanul lépett, hogy balesetveszélyes volt mindkettőnkre nézve. Kovácsváltás következett. A kiválasztásban fontos szempont volt, hogy szakmai közösséghez tartozzon, tudjon "orvosul", értse a röntgent és hajlandó legyen konzultálni az állatorvossal. Az, hogy szeresse a lovat és értsen hozzá persze alapkritérium.

Nagy erőkkel dolgoztunk azon, hogy Báró lába helyrejöjjön és úgy tűnik, siker koronázza erőfeszítéseinket. Szépen lép, az egész testét használja a mozgáshoz, üget, vágtázik, nyújt-rövidül, ahogy kell. Aztán egyik nap azt hallom, hogy köhög. Nem csak egy egy szorványos köhhentés, hanem folyamatosan köhögött.

Hurrá. Új lehetőség, hogy találkozzam az állatorvossal L. Bár vasárnap volt és szabadság előtt voltak, de azonnal jöttek és jött velük az endoszkóp is. Gazdi izgul, Bárc nyugodt, az állatorvosok profik. Ez a legjobb kombó.

Bódításban endoszkópos vizsgálat, majd mintavétel következett, amiből kiderült, hogy enyhe asztmája lett Bárónak. Illetve, a hajlama megvolt rá, de sajnos emberi mulasztás miatt beélesedett.

Meggyőztek arról, hogy egy enyhe szteroidos sprayt használjunk. Ez kerül az inhalátorba. Az orvos szerint szteroid nélkül nem lehet aszmát kezelni, bármennyire is ellene vagyok a szteroidnak. Az inhalálás egy hétig napi kétszer kb. 3 perc volt mindenestül. Tehát a szerkezet összerakásával, feltevésével a nózira, a kezeléssel és az elpakolással együtt. Egy hét után átálltunk a kicsit megemelt dózisra, de a napi egy kezelésre.

A nem mindig sikeres, nem mindig meredeken felfelé ívelés ellenére, az állandó figyelemnek és karbantartásnak köszönhetően Bárót kicserélték. A ló, amelyik nem hajlott, nem tudott jobb kézre vágtába ugrani, az most földről is hátról hajlítható és vágtázik jobb kézre. Igaz egyelőre szabadon. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mindig tökéletes, de úgy igen, hogy a boxból kihozva is rögtön állítható, hajlítható, hamar lendületessé tehető a ló.

Szakemberek véleménye szerint Báró egy 13 év körüli lónak néz ki (mint tudjuk 18).

Idők folyamán - a helyes edzésmunkának is köszönhetően - lelassultak a romlási folyamatok, átalakult Báró teste. Egy átlagos kinézetű lóból Lipicai lett, mert izomzata átalakult, tartása lett, mert lett önbizalma és tudja használni a testét. Olyan mozgásformákat mutat, amikből látszik, hogy élvezi az új testét, a szemei élénkek, a ló érdeklődő, és ami nagyon látványos, hogy meg akarja mutatni magát.

Mostmár nagyon odafigyelek Bárc jeleire, mert megtanultam és megértettem, hogy a jelei, a változásai nem a rosszindulatáról szólnak, hanem a fizikai állapotáról. Gyakorlatilag szól, hogy bajban van.

Az edzéseket ne úgy képzeljétek el, hogy a gonosz gazdi nap mint nap munkára kényszeríti a lovat. Báró magától, szabadon követ a legelőn, a lovardában, a legelőn szabadon lehet vele dolgozni, érintésre ellazul, mert tudja, hogy jó dolog következik. Egy edzésen van szabad munka, földi munka, hosszúszáras feladatok, hátról munka, játék és persze állandó visszacsatolás, hogy értse mit szeretnék tőle. Így nem fárad el, nem unja meg ő sem a munkát és mindig más izomcsoportja mozog. Ha azt látom, hogy aznap nem esik jól neki az ügetés, akkor állóhelyben vagy lépésben edzünk vagy csak kiülök mellé a legelőre. Báró úgy él 8 éve, hogy majd mindennap vele vagyok, ezért igényli az együttléteket.

Báró trénertársam a ló asszisztálta tréning/coaching munkámban. Ehhez a feladathoz neki türelmesnek, elfogadónak és magasan képzettnek kell lennie. Így tudja megmutatni azokat a tanulságokat, amik által a résztvevők fejlődhetnek: pl. mit tud kihozni az illető a másikból, hogy hatunk egymásra, a jót vagy a rosszat hozzuk ki a másikból. Báró akkor merev, ha durván, keményen, Egoból nyúlnak hozzá és kitalálja azok gondolatát is, akik lélekből, szeretettel bánnak vele, még akkor is, ha bizonytalanok. Vizsgázott hosszhajlításokból, spanyollépésből, dolgozik és hajlítható hosszúszáron, hátról finom jelekre reagál. Ezzel együtt nem biztos, hogy mindenki ki tudja hozni belőle ezt a tudását.

Miközben Báró testi-lelki jólétéért teszek, rengeteget kapok vissza tőle. Márcsak ezért is tartozom neki azzal, hogy segítem abban, hogy fájdalom nélkül élhessen.

Tréningjeim, coachingjaim során azokkal a párhuzamokkal dolgozom, amik ló és ember közt adódnak. Szerencsés vagyok, hogy lótartóként egy folyamatot követhetek végig, egy, a szó igazi értélmében társsá válás folyamatát.

Rengeteg kérdésre választ adhat a tréningeken/coachingban a ló. Gondolatébresztőnek csak néhány közülük:

- mindenki felett múlik az idő - hogy éled meg
- szeretteiddel is lehet probléma - hogy reagálsz rá
- mi a Társ szerepe az életben, a mindennapokban
- társválasztás, társsá válás
- meddig állsz ki valaki mellett
- hibákból tanulás stb.

Remélem, hogy tudtam segíteni akár azzal, hogy megerősítéseket, erőt kaptál, akár azzal, hogy mutattam egy megoldási folyamatot.

Sok sikert kívánok a munkádhoz!

A "Báró Team" képviseletében: Mesi

Állomások...

5/1. rész: Edzésmódszerek és Báró

Egy ismerősömmel folytatott beszélgetés inspirált arra, hogy írjak arról, miért is lehet fontos az akadémista stílusúnak nevezett kiképzés?

Sokan nem értik és bohóckodásnak tekintik. Miért kell cirkuszi mutatványokat tudnia egy lónak és miért kellenek évek ahhoz, hogy lovagoljunk?

Nos, a válaszom, az, hogy .... nem tudom.

Csak azt tudom, hogy nekem miért fontos, hogy Báró ilyen módon képződjön.

Előzmények

Báró 6 évvel ezelőtt választott gazdájának, akkor 10 éves volt. Lipicai-arab félvér. Fogatban használták - szándékos a használom szó, - mert gyakorlatilag képzetlen, nyers ló volt, aki

• nem ismerte a lovardai alakzatokat,
• nem értette miért egymás után kell battyogni a járáson (amikor lehetne egymás mellett is, és annak legalább lenne értelme J),
• minden kis kanyarban megállt, mert nem tudott fordulni, annyira merev volt a teste
• nem tudott jobb kézre vágtázni,
• kisodródott az íveken,
• vállazott,
• nem ismerte a vágtabeugrató jelet
• olyan hajtós volt, hogy garantált izomlázat lehetett szerezni egy-egy lovaglás alatt.
• időnként potyogtatta a lovasait, ha bal kézre vágtázni akartak
• a nyaka, mint beton olyan kemény - elfordíthatatlan
• hideg időben sántít
• a ménesben egyedül van, nem keresi a többiek társaságát

2010-2013

Felmerül a kérdés, hogy az 1. részben leírt adottságú lóval mit kezdtek az edzőim?

Megoldások:

Nem tud jobb kézre vágtázni? Hát ne vágtázzon. Ő csak bal kézre ment ezután.

Meg akar állni kanyarban?- hajts előre!

Kisodródik, vállazik? Kikötőszárat neki.

Merev a ló? Kikötőszár, majd belelazul és utána jó lesz.

Hajtós? Sarkantyú.és rúgd az oldalát.

Merev a nyaka? Kikötőszár és adj pálca segítséget, ha nem csinálja, amit kérsz

Ha azt mondom, hogy nem volt boldog a lovam, akkor nem írtam le pontosan a helyzetet. Változás persze nem nagyon történt. Küzdős edzéseink voltak, szájtépéssel, mert "ellenáll a buta ló, a makacs lip." Lovagoltam, terepre mentem, mint oly sokan. Csak nekem sem volt nagy kedvem lovagolni, mert szenvedés volt és nem volt látható, érezhető változás sem a lovon. Ezért egyre többször elhalasztottam az edzéseket, csak kimentem hozzá a legelőre és együtt voltunk.

2013-2016 nyár

Lovasbaleset, ami után nem tudtam lóra ülni. Ekkor ismertem meg igazán a szabadidomítást.

Ezt az időszakot nagy változások és megtorpanások jellemezték. Kb. 5-6 - köztük jó nevű - edző próbálkozott Báróval.

Tapasztalatok

Az kiderült, hogy aki szerette Bárót, - a maga kis hiányaival, - azzal egész jól együttműködött Bárc, ahol ez nem volt meg, ott csak kínlódás volt a munka.

A legtöbb edző egy megoldást akart ráhúzni a lóra - de ezek jelentős része nem működött, így egyre erőlködés-szagúbbak lettek az edzések.

Ha nem tudott egy feladatot megcsinálni, akkor ha kellett 1 órán keresztül nyúztuk ugyanazzal a feladattal. (amit egyébént a merevsége miatt nem tudott megtenni)

Hiába beszéltük meg előre az edzés időpontokat állandó volt a késés, lemondás - így nem lehetett számítani az edzőkre és nem volt rendszeres a képzés.

Sánta ló vágtáztatása! (3 lovas is rákérdezett az edzőnél, hogy nem sánta az a ló?)

Ellentétes elvek tanítása pl. a jobbkezes vágta tanítása: rossz lábra ugrik be? Nem baj, hajtsd tovább, majd átugrik vagy Ahogy látod, hogy nem jó lábra ugrik be - vedd vissza. Vagy Nem engedelmeskedik? Rángasd meg a zablát a szájában (na ez után edző váltás volt). A lovat bűntette az edző, mert engem nem bírt, irigy volt rám. Milyen ember ez ilyen??!!! Azóta is edzősködik - belefuthattok!

Eredmények

Rájöttem nekem kell kikísérletezni, mire hogy reagál Báró és mi a jó neki. Hogy képes és hogy tudja megcsinálni, amit kérek tőle. Hogy tudom az edzői utasításokat lefordítani magunknak.

Ez alatt az idő alatt elindult valami változás, fejlődött a ló:

• Nyomásra engedés
• Erősödő hátizom
• Finom jelekre reagálás
• Kezdte elviselni a közös munkát - nem az unalom látszott rajta
• Laikusok számára látványos feladatokat tudott megcsinálni: pl. eleje körüli, hátulja körüli fordulat
• Bárhol lehet vele dolgozni - nem hely és nem eszközfüggő
• Új helyen hamar megnyugszik
• A kapcsolatunk mélyült
• Báró elhitte, hogy én vagyok a gazdája és kötődhet hozzám, bízhat bennem.
• Magabiztosabb lettem vele
• Rengeteget sétáltunk együtt kis a mezőn

2016 nyártól

Kapcsolatba kerültem egy akadémista stílust oktató edzővel és elkezdtünk együtt dolgozni. Bemutatókra járok e stílus hazai alapítójához, levelező jellegű képzés, tréningek, egyéni edzések és sok sok sok önálló tanulás, edzés, kísérletezés vette kezdetét. Persze e stíluson belül is több, akár erőszakos megközelítés is található. Az én célom, hogy ne erőszakra, ostor és pálca fenyítésre tegye meg Báró, amit kérek tőle, hanem azért - mert képes, mert a teste alkalmas rá.

Megállapítások

Ferde a ló

Fájdalmai vannak

Nincs egyensúlyban

Együttműködő

Szorgalmas

Akar

Talán már eddig is meg lehetett válaszolni, hogy miért nem lovagolom - a hagyományos értelemben - Bárót. Vajon milyen élmény egy fájdalom elől kitérő, egyensúlyát kereső, merev lovon "lovagolni"? El tudom mondani, mert sajnos évekig megtettem. Pattogás a ló hátán, erőszakoskodás, fenyítés, akaratérvényesítés figyelem helyett és, ami a legszörnyűbb: ha belenéztem a szemébe, láttam a CSALÓDÁST.

Hol tartunk most?

Lépésben kb. 30-35cm-rel átlépi az első patanyomát. Mindkét oldalon. Ez kezd természetes lenni neki. Miért jó ez? Rugalmasabb a ló. Jobban használja a testét és ezáltal nem használódik, nem kopik annyira a teste. Nem erőlködik, hanem úszik a levegőben.

Jól érzi magát a saját testében. Nem pánikol, ha csak három lába van a földön, mert egyensúlyba kezd kerülni vagy ha új, eddig ismeretlen feladatot kell megoldania vagy ha a vezetőszár rátekeredik a lábára.

Megtanulta tartani magát (persze messze még a tökéletes) és nem elrohanva, a testtömegét, a tehetetlenségi erőt akarja használni a feladatokhoz - így sokkal irányíthatóbb és megbízhatóbb lett.

Gondolkodik a feladatokon és nem ösztönből, összevissza, stresszesen oldja meg azokat. A figyelme a munkán van emiatt, nem ijedezik, mert "nem ér rá" a külvilággal foglalkozni.

Elengedett és egyre jobban egyensúlyba kerül-ezért nem erőből használja a testét. Finom jelekre, szinte gondolatra reagál.

Megnőtt az önbizalma, mert ügyesedett. A ménesben már nem olyan félénk. Játszik és együtt van a többiekkel, a szemei csillognak.

Ehhez kellenek pl. a farat, be vállat be, féloldalazás, combravaló engedtetés, piaffe, iskolalépés, iskola állj, levade feladatok. Ezek ESZKÖZÖK, TORNA FELADATOK, LAZÍTÓ ÉS NYÚJTÓ GYAKORLATOK, amiknek egy részét idővel a ló önmaga kínálja fel, mert képes rá és mert hajlandó megmutatni nekem, hogy milyen ügyes. Nem az a cél, hogy Levade-ot tudjon a lovam, de az igen, hogy képes legyen rá. Mert egyensúlyban van, mert meg tudja tartani a súlyát, mert elengedett, mert ügyes, mert motivált, mert az izmait használja.

A sportolók is ólomsúlyokkal edzenek, ahhoz, hogy a versenyen a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Ott persze már nincs a súly, csak a kifényesedett mozgás, a felkészített izomzat.

Ez Bárónál azt jelenti, hogy lazán, elengedetten lesz képes minden jármódban dolgozni földről és lovassal a hátán. Még 20 évig legalább.

Szerintem az csoda, hogy lazul a ló, hogy önmaga rájön a feladatokra és ha a teste képes rá, akkor önmaga megmutatja, hogy mit tud, milyen ügyes. Nekem ez fontosabb, mint kierőszakolni, hogy dolgozzon, hogy ráüljek, amíg merev a háta.

Hogy ezt sok idő elérni?

Sok 5-6 évig vagy akár egy életen át képezni egy lovat?

Kérdés, hogy mi a cél?

• Menni vele, ameddig bírja a ló, aztán - jó esetben - lecserélni, pihentetni vagy fizetni az orvosi költségeket vagy
• Alkalmassá tenni, hogy elviselje a lovas súlyát. Időt adni neki, hogy megértse, mit akarunk tőle és a teste, az izomzata, az agya alkalmassá váljon arra, hogy lovagoljuk. Nem lekötve, megerőszakolva, hanem lazán, elengedetten. Nem szkanderozva vele, hanem könnyedén.

Nekem van időm. Igazából eddig kerestem a módszert és néha egyhelyben topogtunk. Most, hogy megtaláltam a módszert, felgyorsult a kiképzés. Tehát abban sem vagyok biztos, hogy így hosszabb, a hagyományossal meg rövidebb ideig tartana a kiképzés. Itt az elv más és nem az idő hosszabb.

Nekem egyszer már volt szerencsém megérezni milyen az, amikor felkönnyül a ló háta, elengedett alattam és azt érzem, szinte csak lebeg a ló, úszunk a levegőben, én meg a semmivel irányítom. Kívánom ezt az érzést minden lovasnak, mert összehasonlíthatatlan a fájós lábú, merev vagy beesett hátú, fejét felcsapó, mereven pattogó vagy elrohanó, a feladat elől kitérő/ellépő, rövideket lépő, csavarodott testű lovak által nyújtottakkal. Van összehasonlításom Báró mindkettőt megmutatta.

Utószó

A hivatásom a tréningeken, coaching során, hogy embereket is segítsek abban, hogy jobb legyen az önismeretük, magabiztosabbak, empatikusabbak legyenek, jobban kezeljék a konfliktusaikat, jobb vezetővé/értékesítővé váljanak.

Alapelveim:

• fejleszthetőség
• a tanulás módszer kérdése
• erőszakmentesség
• testre szabás
• a másik megértés
• önazonosság
• türelem, kivárás
• saját példamutatás

Hát ezért választottam azt a kiképzési módot, ami a legközelebb van tréneri felfogásomhoz.

ONEDirectRadio műsorából 1.:

Tréningeket és előadásokat tartok pl.

• önismeret,
• kommunikáció,
• konfliktuskezelés,
• vezetővé válás területeken.

Ebben a fejlesztő munkámban lovak segítik a résztvevőket abban, hogy jobban megismerhessék önmagukat. A lovak tükröt tartanak elénk.
Előadásaimon sokszor megkérdezik, hogy szerintem éreznek-e a lovak? Én néha inkább azt kérdezném meg, hogy éreznek-e az emberek? Valószínű most többen felszisszentetek, de coachként/trénerként gyakran tapasztalom a kiüresedést, az álságosságot, az álarcviselést, a másik kihasználását, a megjátszást, az alibizést. Erre a lovak nem képesek. Ők nem ítélkeznek, és nem ítélnek el, nem hazudnak és nem szőnek terveket ellenük. Arra reagálnak, amilyen ott, abban a pillanatban, a jelenben vagy velük, ahogy ott viselkedsz. Azt is megengedik, hogy tévedj, adnak egy újabb esélyt, hogy kijavítsd a tévedésed. Kezdheted tiszta lappal. Az a fontos nekik, hogy korrekt és igazságos legyél velük.

Szerintem sokat lehet tanulni abból, ahogy a lovak egymáshoz viszonyulnak, hogy milyen értékek mentén léteznek évmilliók óta, mint prédaállatok. Mert léteznek. Nem pusztultak ki, mert tudnak valamit....

Ha ez is érdekel a lovakkal kapcsolatban, keress meg: 

ONEDirectRadio műsorából 3.:

"A szem a lélek tükre"
Sokan tartják úgy, hogy a lovak szeme nem olyan kifejező, mint a kutyáké. Pedig, ha lecsendesedünk, és valódi figyelemmel szemlélődünk, csodákat látunk. Én, ha belenézek a lovam szemébe látom a Múltat. A múltat, ami az ő esetükben több millió év: szabadon, száguldva, zabolátlanul. De látom a fájdalmat is. A háborúkat, ahol ágyút húzattunk velük, a bányákat, ahol sötétben dolgoztattuk őket, a versenyeket, ahol pénz nyeremény reményében hajszoljuk és verjük őket, akár a halálba is.
És látom a Jelent. A kérlelést, a bizalmat, az együttműködési szándékot. A hitet, hogy Te jobb leszel hozzá.

Ezért foglalkozom lovakkal és azokkal a lovasokkal, akik vissza akarják adni ezt a hitet nekik.

OneDirectradió műsorából 4.

Fantasztikus élményekkel gazdagodom, amióta lovakkal és lovasokkal foglalkozom. Olyan élményekkel, amik - azt gondolom - nemcsak rám vannak nagy hatással, és tesznek boldoggá nap, mint nap, hanem mindenkire, aki hagyja, hogy megérintse őt a lovak üzenete. Sokaknak meg kéne élnie ezeket az érzéseket. Igen, nem véletlenül mondok érzést, mert nem hiszem, hogy mindenkinek lovagolnia kell, hogy lovaglás technikákat, módszereket kéne elsajátítania, de megtapasztalni, hogy milyen egy 5-600 kg-os ló barátsága, azt igen. Két kis történet ezekről az érzésekről:

Gyerektábort szerveztünk, ahol rutinos lovasnak mondható fiatalok lovagolnak. A tábor egyik programja, hogy önismeret, stresszkezelés témában tréningezünk lovakkal. Hatalmas élmény azt látni, ahogy megnyílnak a gyerekek és átszellemülten, önfeledt boldogsággal az arcukon ülnek a lovon. És olyanokat tapasztalnak meg, amiket a lovaglás órákon nem pl. milyen zabla nélkül, szőrén ülni a lovon, egy szál madzaggal irányítani, vagy egyensúlyból lovagolni. Mintha kicserélték volna őket! Ami vicces volt, hogy a lovarda tulajdonosa is részt vett, eleinte nézőként, majd önfeledt résztvevőként.

Mokka egy 7 éves póni. A gazdája keresett meg, azzal, hogy nem nagyon bír a lóval terepen. Bakol, visszafordul és folyamatosan legel kint, menet közben is. Már fél is tőle. Szépen az alapoktól kezdtük a munkát, tisztelet és bizalomépítés voltak a feladatok.. Egyik nap elengedtem Mokkát a nagy pályán, majd hívtam, hogy jöjjön hozzám, kezdenénk az edzést. Persze, hogy nem jött. Volt fű és alma a földön. Szépen, nyugodtan elkezdtem hajtani és nem hagyni, hogy egyen, de én nagyjából egy helyben álltam. Érdekes volt figyelni, hogy eleinte nem hitte el, hogy olyan messze vagyok tőle és mégis az történik vele, amit én akarok. Ennek az lett az eredménye, hogy rövid tesztelés után, odajött hozzám. Ezt sem semmi élmény megtapasztalni, de nekem a gazdája arca volt érdekes. Csodálkozástól elkerekedett, könnyes szemmel figyelte, hogy válik együttműködővé a lova, és dönt úgy, hogy az alma helyett a velem való munkát válassza. Eddig ez elképzelhetetlen volt, szerinte.

Szóval ezek miatt a hétköznapi csodák miatt érdemes lovakkal és olyan emberekkel foglalkozni, akik szeretik a lovakat.